A RajzBlog új cikkének segítségével magasabb, tudatosabb szintre emelheted a színekkel kapcsolatos tudásodat. Barbara színelméletről írt cikkéből megtanulhatod, hogyan hatnak egymásra a színek, megismerheted a színkontrasztok típusait, és azokat a trükköket, amikre érdemes odafigyelned a színválasztás során. A cikk ugyan elméleti, de kis tippekkel igyekszünk gyakorlati tanácsokat is adni, valamint a következő részben egy képen keresztül mutatjuk majd meg neked, hogyan is néz ki ez az egész a gyakorlatban.
(A cikk elkészítéséhez használt ceruzák: Faber-Castell Polychromos 120)
A szín az alkotónak egy olyan színes anyag, amellyel játszva, kísérletezve megvalósíthatja önmagát, kikapcsolódhat, felfedheti szavak nélkül legbelső érzelmeit és üzenetként átadhatja gondolatait.
A következő cikkben a színek világába kalauzollak benneteket, ahol megismerkedhetünk a színek nyújtotta lehetőségeinkkel és megtudhatjuk, hogyan fejezhetjük ki önmagunkat a színharmónia segítségével.
Ahhoz, hogy a ceruzáink színeit megismerjük érdemes készítenünk egy színpalettát vagy más néven színskálát. Ezen a palettán a rendelkezésünkre álló összes szín egyszerre lesz látható és színezésünk során megkönnyíti munkánkat. De honnan is tudjuk, hogy mikor melyik színt vagy színkombinációt érdemes alkalmaznunk? Ennek van egy nagyon egyszerű módszere, a színkör megismerése.
Lássuk mi is az a színkör:
A színkör a spektrumszínek (szivárványszínek) elrendeződésének modellje, amely 12 színből áll. Megkülönböztethetünk:
- Elsődleges (alap – telített) színeket: sárga, vörös, kék,
- Másodlagos színeket, melyek a szomszédos színek keverékéből jönnek létre: zöld, narancs, ibolya,
- Harmadlagos színeket, melyek az elsődleges és másodlagos színek keverékéből alakulnak ki: sárgásnarancs, vöröses narancs, vöröses ibolya, kékes ibolya, kékeszöld, sárgászöld.
A színek hatását befolyásolhatja, hogy milyen színekkel együtt jelennek meg. Különböző kontrasztokkal fokozhatjuk képünk dinamikáját.
7 színkontrasztról beszélhetünk összesen, lássuk röviden mit is érdemes róluk tudnunk.
1. Magábanvaló színkontraszt
Előállításához válasszunk palettánkból legalább három, egymástól elütő színt pl. pirosat, kéket, sárgát. Együttes hatásuk mindig tarka, harsogó, erőteljes és határozott megjelenést fog adni képünknek. Ha fekete hátteret használunk hozzájuk, az növelni fogja a színek „világító” erejét. Tehát szinte a színek kiugranak a fekete háttérből, úgyhogy használjuk bátran a fekete hátteret.
Ha viszont háttérnek fehéret választunk színeink, sötétebbnek és tompábbnak fognak tűnni.
Tipp: A fekete illetve sötét árnyalatú háttereken (pl. sötétkék) szinte ragyognak a pici világos színű pöttyök, foltok, csillagok (pl. sárga, világoskék vagy fehér).
2. Fény – árnyék (világos – sötét) kontraszt
A fekete és fehér szín talán a legellentétesebb hatású szín, amely a fény és az árnyék, a sötét és a világos megjelenítésének legjobb eszköze (köztes színei a szürke árnyalatok). Világos – sötét kontrasztról beszélünk, ha egy képen a színek helyett a világossági fokozatok jelennek meg.
A legtisztább ilyen helyzetet a monokróm képek adják. Míg az árnyékos részek sötétek, addig a fénnyel megvilágított részek világosak. Ehhez elengedhetetlen tudnunk a fényforrás érkezésének irányát, amely egy adott képen változatlanul jelenik meg.
- A sötét tónusok fojtott, titokzatos, fenyegető jellegűek lehetnek.
- A közepes árnyalatokból álló kép visszafogott, lapos, erőtlen.
- A világos tónusoktól pedig könnyű, szabad, légies hatású lesz képünk
Tipp: Megpróbálkozhatunk képünket monokróm, vagyis 1 szín különböző árnyalataival kiszínezni (pl. a nagyon halvány kéktől egészen az éjsötét kékig). Vagy 1 db kék ceruza tónusozásával.
3. Hideg – meleg kontraszt
Ebben az esetben válasszunk ki a színkörből egy meleg és egy hideg színt (lásd feljebb) és azok árnyalatait párosítsuk (pl. kék és vörös).
Az egész kép hőmérsékleti hatását (tél-nyár) megadhatjuk azzal, hogy létrehozzuk a hideg vagy a meleg színek túlsúlyát. Míg a hozzánk közelebb eső részek meleg színűek, addig a hideg színek távolinak tűnnek.
Tipp: egy téli tájképen a hideg színeket alkalmazzuk nagyobb arányban (kék, lila, türkiz). Ha viszont szeretnénk valamit kiemelni téli képünkön (alakot vagy formát), használjunk hozzá meleg színeket (pl. piros, sárga, narancs).
4. Komplementer kontraszt
Mielőtt megnéznénk mi is az a komplementer kontraszt, legyünk tisztában a komplementer színpárokkal. Figyeljük meg a színkörben az egymással szembenálló színeket és egymásra gyakorolt hatásukat, melyeket komplementer (kiegészítő) színeknek nevezünk.
Zöld és piros / kék és narancssárga / sárga és ibolya stb.
Ezeket a színeket, ha összekeverjük szürke árnyalatot kapunk. (Ezt néha úgy mondják, hogy két komplementer szín fehérré egészíti ki egymást. Ez színtanilag rendben is van, de a gyakorlatban kissé pontatlan – sajnos sose lesz fehér.) A színpárok ismerete azért is lehet számunkra hasznos, mert ha egy adott színt pl. a pirosat szeretnénk képünkön élénkebb hatásúvá tenni, akkor az őt kiegészítő színt a zöldet kell mellé tennünk. Ha a narancssárgát szeretnénk élettel feltölteni, célszerű kék hátteret tenni hozzá és így tovább.
Tipp: ha képünkön túlnyomó részt narancssárga színeket használtunk pl. virágok színezéséhez, akkor a mellé adott kék háttér csodálatosan ki fogja emelni a képből a virágainkat.
5. Szimultán kontraszt
Ha sokáig nézünk egy nagy vörös lapot, majd hirtelen rápillantunk egy sötét területre (vagy ceruzára), azt zöldnek fogjuk 
látni. Biztos tapasztaltuk már, hogy téli estéken meleg sárgán izzó lámpafény mellett egy idő után minden színes ceruza a kezünkben lilás, kékes árnyalatot kap. Tehát érdemes (legalább a képünk tervezett színlistáját természetes fénynél elkészíteni).
Egy másik esete a szimultán kontrasztnak (és ez már a színezésünk során is megfigyelhető), mikor egy nagy sárga felület mellett kissé kéknek látjuk a semleges szürkét. Egy kék felületen ugyanazt a szürkét sárgásnak látjuk.
Tipp: érdemes legalább a képünk tervezett színlistáját természetes fénynél elkészíteni.
6. Minőségi kontraszt
A szín minőségét a színek tisztasága, telítettsége adja. A magas minőségi, élettel teli színek és a tompa, fakó színek közötti ellentétet nevezzük minőségi kontrasztnak. Egy kicsit hasonlít a már bemutatott fény-árnyék kontraszthoz. Visszafogottak, finomak, esetleg líraiak lehetnek azok a képek, amelyeken sok a tompa és kevés a magas minőségi szín.
Négy különböző módon lehet a tiszta színeket tompítani, lágyítani, törni:
- Meg lehet törni egy tiszta színt fehérrel. Ez által a szín hidegebbé, fakóbbá válik.
- Meg lehet törni feketével. Általában véve a fekete megfosztja a színeket világító jellegüktől.
- Meg lehet törni a szürke különböző árnyalataival, ez esetben (a szürke árnyalatától függően) vagy sötétebb, vagy világosabb színeket kapunk, de mindenképpen tompábbakat, mint az eredeti tiszta szín volt.
- Megtörhetjük a tiszta színeket úgy is, hogy a nekik megfelelő komplementer párjukat keverjük hozzájuk. Így egy mély, sötét árnyalat lesz az eredménye.
Tipp: vízfelszín kialakítása során záró mozdulatként érdemes az egész színezett vizünket fehérrel vagy világoskékkel átszínezni, így egy egybefüggő tükrös és selymes vízfelszínt fogunk kapni.
7. Az utolsó típus a mennyiségi kontrasz
t
Harmonikus képet kapunk, ha a következő komplementer színpárok arányait, a képen látható módon használjuk.
Pl. nagy lila felület mellett a kicsi élénk sárga rész elegáns, visszafogott, de mégis intenzív hatású lesz.
Tipp: nagy sötét (pl. lila) felület mellett a kicsi élénk (pl. sárga) rész elegáns, visszafogott, de mégis intenzív hatású lesz.
A színkontrasztok ismerete segít tájékozódnunk a színek világában és segít abban, hogy képünkön megvalósíthassuk a kívánt hatást. Legyen szó szomorú őszi tájról, hideg, zimankós téli estéről, viruló, élettel teli tavaszi zsongásról, vagy forró párás nyári naplementéről.
Amennyiben szívesen olvasnál részletesebben a színek használatáról, hatásáról esetleg térábrázolásról, ajánlom figyelmedbe a RajzShop oldalán megrendelhető rajzoktató könyveket.
