Rengeteg különleges tulajdonsága van az akvarellnek ami miatt sokunk kedvence, és méltán népszerű. Első cikkemben nem mással, mint az egyik ilyen jellegzetességével foglalkozom majd, és egy kis papír-festék tesztet fogok nektek bemutatni.
Legyen szó akár elnagyolt, laza, könnyed vázlatról, akár egy aprólékos, részletgazdag festményről, ez a technika a maga különleges transzparens jellegével van annyira sokoldalú, hogy végtelen különböző stílusban teszi lehetővé az alkotást. Szerintem nem számít hogy valaki kezdő, hobbiból fest, vagy épp képzett alkotó, én úgy gondolom sosem lehet megunni azt a rengeteg meglepetést amit tartogat.
Egy igencsak „öntörvényű” technikáról van szó: a festék bizony szeret arra folyni amerre ő akar, és sokszor érezhetjük hogy vajmi kevés beleszólásunk van a kép alakulásába. Ez a tulajdonság elsőre félelmetes is lehet, később azonban ki tudja? Talán épp a kiszámíthatatlanság jelenti majd egy új szerelem kezdetét. Minden alkalommal felbukkanhat egy újabb tanulság, majd idővel ráébredünk hogy a folyamat nem is annyira irányíthatatlan amilyennek eleinte tűnt; a festék sajátos tulajdonságait szándékosan kihasználva a munkánk sokat gazdagodhat a jövőben.
Igaz ami igaz, ha már akvarellfestékről beszélünk, nincs olyan hogy az akvarellpapír ne kerüljön szóba: ez a technika ugyanis kéz a kézben jár a hozzá való speciális papírral, a kettő elválaszthatatlan. Nincs ez másképp akkor sem ha a granulációról beszélünk, és tulajdonképpen ez adta az ötletet ennek a cikknek a megszületéséhez: ha a választott papírnak döntő szerepe van, akkor miért ne lenne ez érvényes a granuláló színek esetében is? Mikor megérkezett hozzánk a sokat emlegetett White Nights granuláló széria, az első kérdés ami megfogalmazódott bennem az az volt: gyönyörűek, biztosan kipróbálom, de vajon befolyásolja-e a a tulajdonságaikat az, hogy melyik papírra festek velük?
Könnyen felfigyelhetünk azokra az utánozhatatlan, érdekesen szemcsés effektekre melyeket egyes színek képesek spontán létrehozni a papíron. Engem mindig lenyűgözött a technika játékos és friss kiszámíthatatlansága, a véletlenszerűen létrejövő felületek változatossága és hangulatteremtő hatása. A jellegzetes, szemcsés textúra mögött pedig nem más mint a granuláció áll, ami a festékek összetételének köszönhető sajátos jelenség.
Mint ahogy azt a címből már könnyen sejthetitek, mostani bejegyzésünk a granuláló akvarellfestékekről fog szólni, egy apró csavarral: első cikkemben főként arra kerestem a választ, hogy melyik papíron hogyan viselkednek ezek az egyedi, csodálatos színek, és mekkora különbségek vannak az egyes márkák változatai között.
Mit jelent az, hogy granuláló akvarellfesték?
Még mielőtt a részletekbe merülnénk, ismerkedjünk pár mondatban a granuláció jelenségével:
Aki már egy picit jártas az akvarellezés világában az megfigyelhette, hogy vannak színek a készletekben, melyek eltérően viselkednek a társaiktól. Bizonyos esetekben egy kifejezetten homogén felületet kapunk, míg máskor a festék kevésbé egyenletesen terül el a papíron, szinte önálló életre kel, ezáltal egyedi textúrákat hoz létre. Ez a hatás a festéket alkotó pigmentszemcsék méretének és súlyának eltéréseiből adódik. Minél apróbb és finomabb szemcsékből áll össze az adott szín, annál egyenletesebben tud eloszlani a papíron, mivel könnyebben tapadnak egymáshoz. Ezzel ellentétben a nehezebb, nagyobb méretű szemcsék egyenetlen módon oszlanak el, ahogy megülnek a papír felületének apró mélyedéseiben.
- Kevésbé granuláló színek általában a sárgák és a vörösek, jellemzően a mesterséges pigmentekből készült legtöbb szín, míg látványosabban granuláló színek a földszínek, kobalt, kékes árnyalatok.
- A valódi ásványokból készült festékeknél, mint a Daniel Smith Primatek szériájának színei, például a cikkben is használt Hematite Genuine – ami egy nagyon kellemes semleges színárnyalat (amit szeretek használni például borongósabb, monokróm jellegű képekhez) a granuláló effekt jóval szembetűnőbb és erőteljesebb.
Már a palettára kifestve látható, ahogy a szín apró kis szencsékre oszlik ennek a különleges Primatek szériás festéknek az esetében.
Szerintem nagyon izgalmas az, amikor egy hangulatot, atmoszférát képes az eszköz, a festékanyag önmagában megteremteni. Talán ebben is rejlik a granuláló festékek népszerűsége. Remek lehet például egy-egy részlet hangsúlyozására a képen belül, vagy épületek, házfalak felületéhez, hátterekhez, és természetben előforduló anyagok megfestéséhez.
Ezt a kis illusztrációt a cikkhez készítettem mint saját első kísérletem a grauláló festékekkel, melynek a lépéseit az olvasmány végén tudjátok képekkel kísérve megtekinteni. Nagyon izgalmas tapasztalat volt ezekkel a színekkel dolgozni, és remélem titeket is inspirálhat valami újnak a kipróbálására!
Ezeket a granuláló akvarellfestékeket teszteltem
Az utóbbi időben több gyártó is bővítette a kínálatát granuláló festékekből, aminek hála már egyre több lehetőségből választhatunk. Jelenleg már három nagy márkától is válogathatunk ezekből a különleges színekből, amelyekről az alább összegyűjtöttem nektek néhány tudnivalót.
- A granuláló színek leghíresebbje, a Daniel Smith mellett a Schmincke Horadam Super Granulating szériájából összeállított tematikus készletek, és az orosz White Nights festékei is felkerültek a polcainkra.
- Mint ahogy azt említettem már az elején, elsőként merült fel a papír-kérdés amikor ismerkedni kezdtem a granuláló színekkel. Ez vezetett végül ahhoz, hogy most tizenkét különböző papírt próbának vetettem alá, és megvizsgáltam, melyiken hogyan érvényesül a festékanyag szemcséződése.
- Mindhárom márkából kiválasztottam öt-öt színt, és mintákat készítettem, amiket aztán sorba rendezve, egymás mellé rakva sokkal átláthatóbbá váltak a különbségek és hasonlóságok. Az egyes papírok közti eltérések már az első ecsetvonások után érzékelhetőek voltak számomra. (Mivel a Schmincke granuláló színei egyelőre csak készletben kaphatóak, így az egyik ötös szett színeivel dolgoztam, és a választás a “Desert” nevü összeállításra esett. Igyekeztem mindhárom márkából nagyjából eltérő árnyalatokat választani, hogy minél többfélét láthassunk a gyakorlatban. A White Nights kékjeibe azonnal szerelmes lettem amikor megérkezett hozzánk, így nem tudtam ellenállni, hogy egy kékes-zöldes skálát készítsek belőlük. A Daniel Smith színeiből pedig néhány méltán híres és sokak által kedvelt árnyalatot választottam, mint például a Shadow Violet, vagy a nagyon intenzíven granuláló Lunar Black. A Primatek és az Extra Fine szériából is kerültek színek az ötös skálába.)
Lássuk tehát az egyes márkák tesztelt színeit!
1. Schmincke Horadam Super Granulating series “Desert”
921 Desert Yellow
922 Desert Orange
923 Desert Brown
924 Desert Green
Desert Grey
A Schmincke szériája attól különleges, hogy minden színt kettő, vagy három különböző pigment kombinációjából állítanak össze, melyek egyenként már korábban megjelentek a márka kínálatában. Ezáltal nem csak a granuláció az ami kifejezetten látványos hatást kölcsönöz nekik, hanem a színeken belüli többféle pigment különválása is, amelyek nagyon szépen harmonizálnak egymással és egyedi felületet hoznak létre.
2. Daniel Smith Extra Fine Watercolors & Primatek colors
Hematite Genuine
Shadow Violet
Lunar Black
Rose of Ultramarine
Piemontite Genuine
A Daniel Smith nevét méltán emlegetik az akvarellfestés tetejeként, köszönhetően megbízható minőségének és különleges, valódi ásványi anyagokból előállított szériájának is amely a Primatek nevet viseli. Szemcséződésre hajlamosabb színeket azonban megtalálhatunk az Extra fine válogatásban is, és szintén megjelennek a márkánál az egynél többfajta pigmentből kevert színek, például a gyönyörűen élénk Rose of Ultramarine, amely a Quinacridone Rose (PV 19) és Ultramarine Blue (PB 29) pigmentekből készül.
3. St. Petersburg White Nights Granulating Colors
560 Cobalt Mist
558 Blue Mist
555 Dark Blue Shadows
557 Sky-Blue Shadows
556 Blue Shadows
A Rajzshop kínálatának legfrissebb granuláló szériája a régóta megbízható minőséggel jelen levő St. Petersburg White Nights színei. Egyik vonzereje talán a kiváló ár-érték aránya, és nekem kifejezetten közel áll a szívemhez ez a kissé borongós hangulatú színskála. Jellemzően kékek, lilák, zöldek, semleges szürkés árnyalatok szerepelnek a White Nights-nál, és jellemző rájuk hogy száradás után is megőrzik a kifejezetten telített, élénk jellegüket. Bizonyos kékeknél jellemző hogy fekete pigmenttel kombinálják őket mint a Mars Black (P.Bk.11) és Lamp Black (P.Bk.7). Tiszta, élénk képekhez ez talán kevésbé előnyös tulajdonság, viszont komorabb, grafikusabb textúrákhoz szerintem kifejezetten testhezálló lehet.
Ezeket az akvarellpapírokat teszteltem
Az itt leírtak természetesen mind az egyéni tapasztalataim, így attól függően hogy kinek milyen szempontok fontosak, természetesen eltérhet hogy mit találunk megfelelőnek bizonyos technikákhoz az akvarellfestésen belül is.
⦁ Arches – melegen préselt (300g, 100% pamut)
Amennyire csodálom ezt a márkát a prémium papírjai miatt, granuláló festékkhez talán jobban járunk egy másik választással. Szerintem ez a papír arra jó igazán amire kitalálták, aprólékos, kevesebb vízzel festett munkához, ráadásul a 100% pamutra jellemzően rendesen magába is szívja a festéket, amitől méginkább tompának éreztem a végeredményt.
⦁ Arches – hidegen préselt (300g, 100% pamut)
Ennek a papírnak a textúrája egészen finom, nagyon apró kis gödröcskékből áll. Érdemes sok vízzel nekimenni, mert a pamut miatt szintén hajlamos magába szívni a színeket, de ha kedvelitek a visszafogottabb, hagyományos akvarell-hatást, ez nem jelenthet problémát.
⦁ Musa Aqua Nova – hidegen préselt (300g)
Szerintem az alacsonyabb árkategória egyik legjobbja az Aqua Nova amit a granuláló festék teszt során is bizonyított. Kellemesen egyenletes textúrája van és viszonylag könnyü eloszlatni rajta a színt, nem annyira jellemző az összefolyt, egyenetlen átmenetek képződése. A színek kifejezetten élénkek, telítettek, és látványos a pigmentek szétválasztódása.
⦁ Clairefontaine Goldline Aqua – hidegen préselt (300g)
Két szó, a tökéletes gyakorlópapír. Mivel szép vastag tömbben kapható mind A5, mind A4 méretben, emiatt és kedvező ára miatt ideális választás lehet ha sok gyakorlás és új kísérletek elébe nézünk. Kicsit talán a Musa-hoz hasonlít, én kevésbé érzem határozottnak a texturáltságát.
⦁ Canson XL Aquarelle – hidegen préselt (300g)
Egyik személyes kedvencem, szerintem a legegyedibb textúrájú papír a kipróbáltak között, és nagyon szépen kiemeli a granuláló színek tulajdonságait. Mindhárom márka festékei egyformán kiválóan használhatók rajta. Vigyázat: ez a papír nem szereti a kiszámíthatóságot, így spontaneitást és megismételhetetlen effekteket kedvelők előnyben.
⦁ Hahnemühle Akademie akvarellkönyv (200g)
Egyetlen 200g-os opció, hordozhatósága és könyv formátuma miatt mindenképp szerettem volna kipróbálni, hiszen jó ötlet lehet például városban, vagy utazás során készült vázlatokat feldobni néhány granuláló színnel, ezért kíváncsi voltam rá. Egyetlen gyenge pontja, hogy kevésbé bírja a vizet mint vastagabb társai, hajlamos picit egyenetlenebbül megülni a pigment a mélyedésekben ha sok vízzel festünk, mivel a nedves papír jobban hullámosodik mint a többi esetében.
⦁ Art Philosophy akvarelltömb – hidegen préselt (300g, 100% pamut)
Hidegen sajtolt papírhoz képest meglepően sima, de közelebbről megnézve látszanak az apró kis mélyedések a felületén. Nagyon tetszett, hogy a színt könnyen lehet szépen eloszlatni rajta, úgy, hogy ezzel együtt is láthatóan granulál. Meglepően telítettek rajta a színek, és száradás után is szépen megőrzik az árnyalatukat.
⦁ Canson Héritage – melegen préselt (300g, 100% pamut)
Egyik kedvenc papírom a Héritage, úgyhogy nehéz nem elfogultan nyilatkozni róla. Elsőre nem feltétlen szembeötlő a granulálódás hiszen mégiscsak egy melegen préselt papírról van szó, de közelebbről nézve elegánsan, finoman érvényesül. Sajnos nem volt még alkalmam nagyobb felületen kipróbálni, de kíváncsi lennék hogyan viselkedik. (A Héritage széria kifutó a Cansonnál, ha szeretnél belőle beszerezni, érdemes, amíg még elérhető)
⦁ Canson Héritage – durva felületű (300g, 100% pamut)
Szerintem a többi erősen texturált papírhoz képest ez egy viszonylag finomabban szemcsés fajta, ami jól látszódik az eredményen. A Daniel Smithnél használhattam volna több vizet is, hogy ne szívja ennyire a színeket a papír, viszont ezzel ellentétben a Schmincke esetében szerintem az egyik legszebb granuláció ezen a papíron jött létre.
⦁ Baohong – melegen préselt (300g, 100% pamut)
Nagy kedvencem lett a legújabb akvarellpapír márkánk, a Baohong, és ez azt hiszem ebben a tesztben is látható. Mindhárom verzióját kipróbáltam, egyedi textúrájának köszönhetően igazi különlegesség, és ár-érték arányban is barátságosabb a többi 100% pamut, prémium papírunknál. A melegen préselt fajtája mint ahogy az várható volt, azért össze tud veszni a granuláló színekkel, de a White Nights-nál ezt annyira nem érzékeltem.
⦁ Baohong – hidegen préselt (300g, 100% pamut)
Egyszerüen imádom ezt a papírt. Különleges textúrája miatt egyből beleszerettem, és a bő vizet, sőt még a radírozást is nagyon jól bírja. Szerintem az egyik legszebben ezen a márkán mutatnak a granuláló színek, azt gondolom mindenképpen érdemes kipróbálni.
⦁ Baohong – durva felületű (300g, 100% pamut)
Mielőtt felvittem rá a festéket, szinte megijedtem az erős textúrától, de használatban nagyon hamar megkedveltem. A textúrája hasonló mint a hidegen préselt társáé, csak még egy fokkal durvábbak a mélyedések a papír felszínén. Az egyik legjobb választás ha erőteljes, intenzív szemcséződést szeretnétek látni.
A teszt eredménye – táblázatokkal
Végül, hogy könnyen átlátható legyen, ezeket a színmintákat végül táblázatba foglaltam ahol az egyes papírmárkák alatt sorba rendeztem a rájuk festett színeket. Kattintsatok a képekre, és új ablakban teljes méretben is megnézhetitek a mintákat, láthatjátok a különbségeket.
Végül pedig jöjjön egy kis összefoglaló, ami alapján általánosan elmondható, hogy:
- Az aranyszabály, hogy minél érdesebb, texturáltabb a papír felülete, annál jobban granulál rajta a festék, igaznak bizonyult
- A papíron túl fontos befolyásoló tényező a vízmennyiség is: minél többet használtam, annál látványosabb volt a végeredmény. Tehát: ne féljünk bő vízzel festeni!
- A szemcséződés bár kevésbé müködik a melegen préselt papírokon, a több különböző pigmentből kevert színek “kettéválása” szerintem nagyon szépen látszik a simább felületen is.
Összegezve a személyes tapasztalataimat, még néhány megjegyzést mondanék a fentiekkel kapcsolatban:
- Ha akad olyan a melegen préselt papírok közt, amely a sima felülete ellenére kimondottan jól szerepelt és képes volt valamelyest visszaadni a kívánt hatást, akkor azt mondanám, hogy a Canson Héritage győzött meg leginkább. A Baohong papírok melegen préselt változata is kellemes meglepetés volt számomra, talán azért is mert a legtöbb melegen préselt változathoz képest ezé a márkáé picit talán texturáltabb.
A következő pozitív élmény a kedvezőbb árkategóriájú papírok szép szereplése; ha van aki ebből az okból hezitálna, annak adhat akár egy kis bátorítást. A Musa-val és a Clairefontaine-nel is teljesen elégedett voltam, és a 100% pamut papírok közti legalacsonyabb árú Art Philosophy nagyon finom, apró szemcsés textúrája kifejezetten kedvencemmé vált. - A Canson XL kiemelkedett számomra a többi közül, felülete látványosan eltér mindegyik másiktól, ezáltal a granuláció is egész máshogy nézett ki rajta, talán úgy tudnám leírni hogy jellegzetesen egyenetlen eredmény született. A White Nights egyes árnyalatainál (558, 557,) már-már önmagában vízfelszínre emlékeztető felületet tudtam festeni vele, ami nagyon megtetszett.
- A Daniel Smith Primatek szériás festékei valódi ásványokból készülnek, ezáltal tapasztalhatjátok, hogy kevésbé intenzívek és erősek a színek. (nem minden esetben) Viszont ennek a természetes összetételnek is köszönhető, hogy rendkívül szépen granulálnak. Például a Hematite Genuine-nel kihívás volt mélyebb, telített sötét felületet festeni, és rengeteg víz kell az ideális árnyalathoz, de ez a semlegesebb jellege számomra nagyon egyedivé teszi.
A képen a Daniel Smith Hematite Genuine árnyalata látható Baohong hidegen préselt papírra kifestve.
Nagyon különleges a Baohong hidegen préselt és érdes papírján megjelenő Shadow Violet és Lunar Black is, ezek a kissé rideg, kevésbé telített árnyalatok kitűnőek lehetnek ha borongós hangulatot, egyedi textúrát szeretnénk elérni akár csak egy háttér esetében.
Amit tapasztaltam, az alapján egyébként a legtöbb hidegen préselt papír tökéletesen megfelel a kívánt célnak, így aki például szívesen ötvözi vonalas technikával az akvarellképeit, vagy jobban szeret előrajzolással dolgozni, az nyugodtan választhat ebből a típusból. (A durva felületü papírok hajlamosak nem kedvelni a vonalas eszközöket sajnos, cserébe igazi friss, ropogós képeket festhetünk rájuk laza ecsetmunkával.)
A hidegen préselt ezzel szemben az arany középút: rájuk jellemző, hogy általában rendelkeznek annyira sima felülettel hogy ne okozzon gondot például rajzolni rá, akár ceruzával akár tüfilccel vagy mártogatós tustollal, viszont elég texturáltak ahhoz hogy a pigment szemcsék szépen megüljenek az apró mélyedésekben.
A melegen préselt típushoz nem füztem nagy reményeket, viszont nem mondanám azt sem, hogy teljesen alkalmatlan lenne erre a technikára. Egy-két esetben egészen elegáns, finom végeredmény született. Ha az a jellegzetes szemcséződés nem is mutat annyira látványosan rajtuk, a több eltérő (általában 2-3) pigmentből kevert színek szépen láthatóan kettéválnak, különleges gomolygó foltokat létrehozva.
Nincs két teljesen egyforma felület – Így gyakorlatilag nem született két egyforma eredmény, még az azonos típusokon belül sem, ami egy kellemes és izgalmas felfedezés, hiszen így számos lehetőség közül választhattok, hogy megtaláljátok a leginkább hozzáillőt a saját stílusotokhoz, alkotásaitok világához.
A végére pedig ahogy ígértem, mutatok néhány folyamatfotót a cikkhez készült illusztrációmról.
Ez a munka Baohong hidegen préselt papírra készült, és a Daniel Smith Piemontite Genuine, Shadow Violet és a White Nights Blue Shadows árnyalatait használtam hozzá. Kiegészítésképp az Art Philosophy ‘Essence’ készletem színeivel festettem, hogy csak bizonyos részeket hangsúlyozzak szemcsés textúrával.
Reméljük hogy ez a kis bejegyzés meghozta a kedveteket hogy ti is kipróbáljátok ezeket a különleges festékeket, ha eddig még nem tettétek. Ha pedig nehezen tudtok dönteni melyik papírt érdemes választani, a színmintás táblázatokat böngészve talán segítségre leltek, és megtaláljátok a nektek leginkább szimpatikusat. Kellemes alkotást kívánunk!
